Baranyi Ferenc: Staccato

2009 június 9. | Szerző: Stefi |

 Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok

minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
  már messze vagy, mikor megérkezel.
  Karomba kaplak s mégsem érlek el.