Ne mondj szép szavakat, ne adj álmokat,
Ne hints rám csókokat, ne adj szárnyakat,
Ne mondd, hogy úgy lesz, ha úgysem lesz igaz,
Ne mondd hogy itt leszel, ha tudod, hogy nem maradsz.

Ne ölelj hidegen, ne adj több reményt,
Ne oszd meg velem tested lágy ölét,
Végy el inkább mindent, a hitet, a levegőt,
Ne játszd el többé a szerető szeretőt,

Ne gyere soha már, percekre minek,
Ha itt vagy én akkor is, elveszítelek,
Nem kell hogy simogass, nem kell hogy ápolj,
Mit ér az ölelés, ha a szív nem lángol,

Anélkül minek, nekem nem kell csak a tested,
Én többet akarok, az életed, a lelked,
Ha jössz, maradj is, vagy maradj tőlem távol,
csak egy piciny szelet kell, TE a nagyvilágból,

De csak mindenestől, másképpen nem, soha,
Bár tudom gyarló vagyok, makacs és ostoba,
De nem tehetek róla, csak így képzelem,
Ha jössz és mindent adsz, önmagad… nekem.