2009 július 21. | Szerző: Stefi |

– Nem tud egy olcsó, jól dolgozó takarítócéget kedves Eszter? – kérdezte kolleganőjét a sármos marketingigazgató. – Végre elkészült a lakásfelújítás, de sem időm, sem energiám kitakarítani a festők után.

– Ha gondolja igazgató úr, a barátnőmmel szívesen bevállaljuk. Olcsón és jól dolgozunk. 🙂 – mosolygott rá a nő. Tetszett neki a férfi, de egészen addig elképzelhetetlennek tartott mindennemű közeledést, míg rá nem döbbent, hogy a jóképű pasi egyre sűrűbben tesz kétértelmű megjegyzéseket, sokszor mások jelenlétében is. Most csak sejtelmesen mosolygott, és valami olyasmit mormogott a bajsza alatt, hogy: elhiszem, hogy jól dolgoznak.

Két nappal később azonban azzal a kéréssel lepte meg a titkárnőt, hogy elmennének-e felmérni a terepet a barátnőjével, hogy valóban elvállalják- e a takarítást.

Eszter izgatottan hívta a barátnőjét, aki azonban nem ért rá aznap, de rábízta a döntést. Égett az arca, mikor közölte az igazgatóval, csak ő menne fel hozzá egyedül. Gyuri könnyed hangon válaszolt, de szemében csillogással vette tudomásul a dolgot.

A csodálatosan felújított lakás még kongott az ürességtől, a levegőben por és festékszag terjengett. Az igazgató körbevezette, megmutatott minden helyiséget, miközben szikrányi jelét nem adta semmilyen érdeklődésnek.

A konyhában egy beüzemelt hűtő állt mindössze, azzal a céllal, hogy a munkások a nagy melegben hideg italhoz juthassanak. Gyuri üdítőért indult, míg Eszter a nappali erkélyéről csodálta a hegyre néző gyönyörű kilátást. Ábrándozva gondolt arra, mennyire el tudná képzelni az életét ezen a helyen – talán ezzel a férfival. Egyikük sem volt már kamasz, és egyikük sem volt független. A férfi magánéletéről vajmi keveset tudott, csupán annyit, hogy a felesége másik városban dolgozott, egész héten alig-alig találkoztak. Ez a lakás inkább legénylakás jellegű volt, az asszony soha nem töltötte itt az időt.

Ijedten ugrott hátra, mikor a férfi megszólalt mögötte. Ábrándozás közben nem hallotta a macskalépteket. Kis híján elesett. Gyuri elkapta, majd végtelennek tűnő ideig csak nézték egymást.

– Kiugrik a szívem a helyéről, úgy megijedtem! – szólalt meg a nő halkan.

– Ne haragudjon. Mit tegyek, hogy csituljon a szívverés? -kérdezte az igazgató, miközben keze Eszter derekára csúszott és szorosabban ölelte erős karjaival.

– Biztosan nem ez a módszer a legjobb, de kétségkívül a legkellemesebb! – mondta a nő mosolyogva, és keze a férfi nyakán siklott, míg át nem ölelte biztonságot keresve.