2009 augusztus 26. | Szerző: Stefi |
Nem kerülheted ki, bárhogy szeretnéd. Irányítanád a beszélgetést, de folyton Ő kerül szóba. Érzed, megfojt. Szorongat. Rosszul esik tőle hallani Róla. A még nem intim, de nagyon is meghitt részletek. Éget a szó. Mi jogon? ? Mi jogon éget? Hisz nem a tiéd. Hisz nem is akarod magadnak. Mi jogon az övé? Mi jogon van ő birtokon belül? Nem érzel szégyent, de büszkeséget sem, nem érzel kárörömöt, sem sajnálatot. Egyet érzel: kívülálló vagy és az is maradsz. Mert Te “csak” a szerető vagy. Ő pedig társ a mindennapokban…. és lőn üresség…. míg újra nem találkozol Vele…
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Igen, Poison, valahol ki kell írni, mert elmondani nem lehet…
Az én esetemben a MÁS történet miatt másképp van. Hallgatok. Szeretetből, tiszteletből, féltésből. Amúgy meg, jobb, ha ezt a részét kiírod magadból, itt megteheted. Az egészből ez a legrosszabb. (már ha nem értettelek félre) Föl a fejjel Amanteri! 🙂