A “húsban vétkező” szerelmesek
2009 augusztus 30. | Szerző: Stefi |
“Hogy rettenetes, elhiszem,/de így igaz./Ha szeretsz, életed legyen/Öngyilkosság, vagy majdnem az.”
(Semmiért Egészen)
Huszonöt év – csupa szenvedély s szenvedés. Titkolt együttlétek, szembesülés, lebukás, fogadalom, újrakezdés, újabb titkos találkák. Szabó Lőrinc és Erzsébet története dióhéjban.
Regényes képzeletű lányok s asszonyok számára kevés oly vonzó liezon adódhat, mint a tiltott szerelem. Elkapott, rejtőzködő tekintetek, pillanatba zsugorított érintések és sóhajok – suttogások és néma sikolyok. Voltak, akik büszkén és a hatalom kendőzetlen gőgjével vállalták szerető „státuszukat”. Ilyenek lehettek a királyi „kitartottak”: Mme Dubarry, Pompadour és még sorolhatnánk. Mások, mint például Louise O’Murphy (Boucher képének meztelen, fekvő modellje) épp kiszolgáltatottságát hangsúlyozza. Ő csak egyike a királynak járó kiváltságok közül: kecses darab, amit büszkén mutogathat gazdája.
Korzáti Erzsébet nem volt királyi szerető. Nem volt sem gőgös, sem pedig kiszolgáltatott – ha csak szenvedélyének nem, ami negyedszázadra Szabó Lőrinchez kötötte őt.
Eleinte csak az asszonyt ismerte. Mikes Klára az Est-lapok irodalmi vezetőjének a lánya szőke, bánatos tekintetű nő volt. A húszas évek elején ismerkedtek meg Erzsébettel, s rögtön barátnők lettek. Mikes Klára hamarosan bemutatta neki a férjét, a fiatal és szenvedélyes költőt, Szabó Lőrincet, aki viccből évődni kezdett az asszonnyal. A butuska, ártatlan játék azonban egyetlen pillanat alatt veszélyes játszmává vált.
Egy forró nyári nap hozta meg a szerelmet 1925-ben. Lőrinc és Klára, valamint Erzsébet és férje, Vékes Ödön barátaikkal Csillebércen kirándultak. A madárdalos erdő szinte mindenkit a varázsa alá vont: gyermekként táncra perdítette, bújócskázni s fogócskázni invitálta felnőtt vendégeit. A játék hevében érezte először Szabó Lőrinc az asszony lágy és vágykeltő érintését, mitől egy életre „megsajdult a szíve”.
Hosszú, feszült pillanat következett. A szenvedély vonta, Klára állandóan rájuk vetülő árnyéka fájón taszította őket egymástól. Ahogy azonban Dante Poklának „húsban vétkező” szerelmesei, Paolo és Francesca sem parancsolhatott a belül dúló szélviharnak, úgy hamarosan a „vész” Erzsébetet is a költő karjaiba sodorja. A hideg télben teljesül be végül bűntudattól vergődő szerelmük, a „testek találkozása”.
„Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, – jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet…”
Huszonöt év – csupa szenvedély s szenvedés. Titkolt együttlétek a Bakonyban, Pesten, Hévízen, Igalon és a Balaton-partján. A költő már házasságában is a teljességet kereste, a szerelem perceiben a mindennel vágyott egyesülni. Verseiből azonban tudjuk, a lélek szüntelen kielégületlensége jellemzi. Nem csoda, hogy magánélete ennyi vívódással, zaklatottsággal teli.
Gyötrő a lelkifurdalás, így szinte megkönnyebbülést hoz Erzsébetnek a titokterhes szerelem „felfedése”. Mikes Klára már korábban is gyanakodott, hogy férjének van valakije, azt azonban álmában sem gondolta, hogy barátnője az. A puszta félrelépés tényébe már kételyei hajnalán belenyugodott az asszony, de amikor megtudta, hogy ki az a bizonyos „másik” (azaz harmadik), hisztériás rohamot kapott és öngyilkossággal fenyegetőzött. Szabó Lőrinc és Erzsébet szakítottak – közös megegyezéssel.
Három csendes év következik. Mindketten élik életüket, azonban ez csak a látszat: ismét elég egy pillanat, hogy a régi hév visszatérjen. A kapcsolattal együtt azonban ismét beköszönt életükbe a „kétlakiság” és a nyugtalan titkolózás kora. Semmi és minden ez a szerelem mindkettejük számára: gyötrő, de édes gyötrelem.
Vége nem szakadhat: itt az életben legalábbis nem. Korzáti Erzsébet választja végül az egyedüli kiutat: 1950 februárjában farkasszemet néz a halállal, s magára nyitja a gázcsapot.
Levelek, személyes tárgyak, csak gazdájuknak értékes holmik – ennyi maradt egy nagy szerelem földi mementójául egy apró kofferbe rejtve. Ma már az Akadémia Kézirattára őrzi a sokáig kallódó, rejtegetett emlékeket.
Levelek, személyes tárgyak, csak gazdájuknak értékes holmik – ennyi maradt egy nagy szerelem földi mementójául egy apró kofferbe rejtve. Ma már az Akadémia Kézirattára őrzi a sokáig kallódó, rejtegetett emlékeket.
Szabó Lőrinc 120 szonettel búcsúzott a halott kedvestől. 120 fájdalmasan szép szonettel, melyek sorai közé belefonódtak Korzáti Erzsébet verssorai is. A Huszonhatodik év Erzsébetet az irodalom oly múzsáinak sorába léptette, amilyen Beatrice vagy Gyarmati Fanni voltak.
A halhatatlanság azonban másutt is biztosíttatott: míg Lőrinc nevét versek, addig – a versekben rejtegetett – Erzsikéjét a jeruzsálemi Yad Vasemben, az igazak kertjének egy fája őrzi: a háborús Pesten zsidó gyerekek köszönhették neki életüket.
„…óh, be más volnék, ha lehetne még,
hozzád, be más, te, legönzetlenebb:
rettegve siratok és szeretek,
mióta nem vagy, minden életet.”
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
cOGwOH , [url=http://eimjxqrevgpb.com/]eimjxqrevgpb[/url], [link=http://ebxtwomoykfx.com/]ebxtwomoykfx[/link], http://exarejutfxjs.com/
XPEo9c , [url=http://kqqswfnoxrmd.com/]kqqswfnoxrmd[/url], [link=http://jdzrfqnussrc.com/]jdzrfqnussrc[/link], http://umhzuleibtpw.com/
SoTzYf hfzkmpwpooln
Kf6szf6njfck sze9pen a csode1latos ke9peket! Egy kicsit Jfalia erke9lye9t hie1nyolom, ahol Valika e1ll, be1r ele9g nehe9z volt megatle1lnunk, mert egy kis udvarban e1ll, de Ti edgy is aranyosak vagytok, hogy fatkf6zben is gondoltok re1nk!!!!Legyen re9szetek millif3 csode1ban e9s e9rezze9tek jf3l magatokat!!! dcdv. Me1RTI, Bc9LA