Már várt. Úgy ölelt, mint aki utoljára teszi. Közben pedig mardosta a lelkiismeret. De mégsem tudja/tudjuk befejezni. Valami végérvényesen összeköt bennünket. Örökre.
Szerettem volna Vele sétálni a fák közt, kézen fogva, hozzábújva, és nagyot beszélgetni. Nem lehet, nem szabad. Egyszer tán, ha majd nem leszünk más, mint két idős ember, aki az emlékeiből él, akkor talán megvalósul ez az álmom is.
Szerettem volna Vele sétálni a fák közt, kézen fogva, hozzábújva, és nagyot beszélgetni. Nem lehet, nem szabad. Egyszer tán, ha majd nem leszünk más, mint két idős ember, aki az emlékeiből él, akkor talán megvalósul ez az álmom is.
