2009 szeptember 5. | Szerző: Stefi |
Már
várt. Úgy ölelt, mint aki utoljára teszi. Közben pedig mardosta a
lelkiismeret. De mégsem tudja/tudjuk befejezni. Valami végérvényesen
összeköt bennünket. Örökre.
Szerettem
volna Vele sétálni a fák közt, kézen fogva, hozzábújva, és nagyot
beszélgetni. Nem lehet, nem szabad. Egyszer tán, ha majd nem leszünk
más, mint két idős ember, aki az emlékeiből él, akkor talán megvalósul
ez az álmom is.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
hk2B3h , [url=http://vowqmghaqutj.com/]vowqmghaqutj[/url], [link=http://ppepwrpmgkqb.com/]ppepwrpmgkqb[/link], http://nhnbccngmdfs.com/
rdTUD4 , [url=http://njuierroespl.com/]njuierroespl[/url], [link=http://ktkuhtcahvhl.com/]ktkuhtcahvhl[/link], http://umgpkladomvm.com/
A2EG66 saegqfqsjyie
Photographers making somteimes realy great ART:-)*This is one of the beautiful exampels of the ”Fantasy world”black-white!Wish you wonderful week,dearst DJ:-)*Cheers,Love to you,***Violertta***
Csak szeretni kell… :)) Köszönöm Csatangoloo a linket! 🙂
Kedves Zeta!
Csak akarni kell…….
….azt hiszem……
:-)))
Bárcsak képes lennék kitartani oly sokáig…