Véletlen találkozás…. sétálunk az emberek közt, beszélgetünk, nevetgélünk! Ha megfoghatná a kezem, el sem hinném, hogy hamarosan elválunk és más úton megyünk tovább….
Nem késő még, a világ lehet miénk,
Amit látomásnak hittem, lehet végül az életem.
Mért őrültség?! Hisz nem késő még!
Amit képzeletben rég megéltem, most itt van, s én elhiszem.
Mindegy mi a múlt, ha a most elhoz nekem.
Mindegy mi az út, hogyha végül itt vagy velem.
S mindegy mi a cél, hol a hely, amit érted adnék fel.
Most érzem, mit kértem, itt van közel.