Az Ő szerelme

2009 november 3. | Szerző: Stefi |

 

 Míg az ég lehunyt szemére sötét fátyolát az éjjel
ráteríti, mint egy sóhajt, s olyan messze még a holnap,
nézem őt,ahogyan alszik, újra elborít a vágy, s
ezt a nyughatatlan vágyat talán a hold növeszti naggyá,
bennem érte mozdul minden, túl az éj virrasztó csendjén,
bár a föld minden szerelmét,mikor ébred, újra élném,
álma mélyén merre járhat, messze tőlem kire várhat?
Tudom,itt vagy, mellettem vagy, csak egy perc talán és virrad.

Mindig több,mindig erősebb, amit ő teremt s az élet,
mit a test kíván s a lélek, minden vágy őbenne ébred,
látom, fut velem egy úton, rohan velem kéz a kézben,
s nincs ki ránk szól, nincs ki kérdez,jön a reggel, velem ébreszt,
évek jöttek, évek mentek, most már tudom,csak rád vártam,
minden hajnalunk és éjszakánk minket hív és minket ünnepel,
mint az égbolt fénylő kékje, mint a föld ezernyi színe,
nyár és ősz minden gyümölcse, messze óceánok mélye,
minden érte él, csak érte, minden tőle szép, csak tőle,
mint a tavasz új virága, mint a rétek, erdők illata.

És az ő fényét ragyogja fenn a milliárdnyi csillag,
mert az ő szerelme jó, mert az ő szerelme tiszta,
mert az ő szerelme igaz, mert az ő szerelme az élet,
mert az ő szerelme álom, mert az ő szerelme boldog,
mert ő szerelme súlyos, mert az ő szerelme rabság,
ezer láthatatlan láncon, mert az ő szerelme minden.

Őrült vágy vad szenvedély, halk vigasz,
mert az ő szerelme a sorsom,
aludj csak, aludj még, álmodj tovább!