Az Ő szerelme

 





 Míg az ég lehunyt szemére sötét fátyolát az éjjel

ráteríti, mint egy sóhajt, s olyan messze még a holnap,

nézem őt,ahogyan alszik, újra elborít a vágy, s

ezt a nyughatatlan vágyat talán a hold növeszti naggyá,

bennem érte mozdul minden, túl az éj virrasztó csendjén,

bár a föld minden szerelmét,mikor ébred, újra élném,

álma mélyén merre járhat, messze tőlem kire várhat?

Tudom,itt vagy, mellettem vagy, csak egy perc talán és virrad.



Mindig több,mindig erősebb, amit ő teremt s az élet,

mit a test kíván s a lélek, minden vágy őbenne ébred,

látom, fut velem egy úton, rohan velem kéz a kézben,

s nincs ki ránk szól, nincs ki kérdez,jön a reggel, velem ébreszt,

évek jöttek, évek mentek, most már tudom,csak rád vártam,

minden hajnalunk és éjszakánk minket hív és minket ünnepel,

mint az égbolt fénylő kékje, mint a föld ezernyi színe,

nyár és ősz minden gyümölcse, messze óceánok mélye,

minden érte él, csak érte, minden tőle szép, csak tőle,

mint a tavasz új virága, mint a rétek, erdők illata.



És az ő fényét ragyogja fenn a milliárdnyi csillag,

mert az ő szerelme jó, mert az ő szerelme tiszta,

mert az ő szerelme igaz, mert az ő szerelme az élet,

mert az ő szerelme álom, mert az ő szerelme boldog,

mert ő szerelme súlyos, mert az ő szerelme rabság,

ezer láthatatlan láncon, mert az ő szerelme minden.



Őrült vágy vad szenvedély, halk vigasz,

mert az ő szerelme a sorsom,

aludj csak, aludj még, álmodj tovább!





Tovább a blogra »