Rémület

2010 május 17. | Szerző: Stefi |

Egy kurta-furcsa e-mail, és pillanatok alatt megváltozott a világ. Szembesültem a lehetőséggel, hogy elveszíthetlek, és ez jeges rémülettel töltött el. Pedig az a néhány szó nem árult el semmit. A pánik elhatalmasodott rajtam. Nem akarlak elveszíteni! Szükségem van Rád! 

Egyet tudtam biztosan: ha lebuktunk, és borul az eddigi világunk, én VELED akarom leélni a hátralévő időmet! 

Megkönnyebbülés, mikor kiderült, csak időd nem volt jobban kifejteni a dolgot. És a megkönnyebbülés mellett egy másik érzés: szinte sajnáltam, hogy megint biztonságban érezhetem magam, és marad a régi életünk. Mert így még nagyon sokáig kell várnom arra, hogy melletted ébredjek egyszer… ha egy álom megvalósul.