Érzések
2010 május 26. | Szerző: Stefi |
Megmutattad nekem, milyen lenne melletted… milyen az, mikor megáll az idő, és mégis rohan. Kegyetlenül rohan… A szenvedély csitultával egymáshoz simulva beszélgetni múltról, jelenről és sosem a jövőről. Mintha a jövő nem is létezne számunkra. Mégis minden, elejtett szavaink, szívünk dobbanása azt suttogja, azt ígéri, sosem lesz vége. Lemeztelenítetted a lelked, olyan mélységekig nyíltál meg, amit remélni sem mertem. Nem kellett kimondani, minden érintésben, minden pillantásban ott dobogott, lüktetett, hogy enyém vagy, s én a Tiéd!
És mégsem…
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
4Yjc9v zafdezfpozwd
7Y5v93 mddwhapvfpod
Kive1lf3 előade1son le1thattuk, hogy a facebook-onute1nane9zhetfcnk, ahogy me1s atye1mfiainkonaz ismerőseiksorra nlbilkeeike9s kinyilve1nedtje1k tetsze9sfcket me1sokon.Mert az online-ban a le1jkole1s le1tszik a sze1mokon.A harmadik napon, de9lute1n az is kiderfclt,hogy a kf6zszereplőről, ami me9die1ba kerfclt,meg nem me1sedthatf3,ki nem javedthatf3.Eze9rt a pr-es feladata, hogy ha sajtf3 ele9 fcl,tudatosan, őszinte9n besze9ljen, kerfcl, amibe kerfcl.