Megmutattad nekem, milyen lenne melletted… milyen az, mikor megáll az idő, és mégis rohan. Kegyetlenül rohan… A szenvedély csitultával egymáshoz simulva beszélgetni múltról, jelenről és sosem a jövőről. Mintha a jövő nem is létezne számunkra. Mégis minden, elejtett szavaink, szívünk dobbanása azt suttogja, azt ígéri, sosem lesz vége. Lemeztelenítetted a lelked, olyan mélységekig nyíltál meg, amit remélni sem mertem. Nem kellett kimondani, minden érintésben, minden pillantásban ott dobogott, lüktetett, hogy enyém vagy, s én a Tiéd!
És mégsem…