Staccato

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:

csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,

vezekelünk a rég megérdemelt nász

visszaeső kis bűnözőiként,

akié vagy, elvesz naponta tőlem,

s ha néha visszakaplak egy napig:

megint sután, csak félig-ismerősen

puhatolom felejtett titkaid,

heteken át, míg várom folytatását

egy-két lopott órának, meglopok

minden varázst, mit új találkozás ád,

mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy

már messze vagy, mikor megérkezel.

Karomba kaplak s mégsem érlek el

Tovább a blogra »