Rónay György
Március
Mintha könnyű, halványzöld csipkefátyol
lebegne fönn az ágakon a lágy
márciusi nap ferde sugarától
át- meg áttűzve: rügyeznek a fák.
A duzzadt szemek barnásrőt hajából
gyöngéden bontogatja ki magát
egy-egy selyem levél, és szinte táncol
újszülött boldogságától az ág.
Vibrálni látszik, mégis mozdulatlan,
s vele együtt valami bódulatban
remeg a rezzenéstelen világ,
ahogy táguló pórusain át
árad a vér, a nedv, a fény, a mámor,
s zöld erdőket virágzik ki magából.
