2009 október 4. | Szerző: Stefi
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Szabó Lőrinc
2009 szeptember 28. | Szerző: Stefi
Amikor úgy érzem, csupán egy kedves barát, s nem több, hogy akár be is tudnám fejezni ezt a kapcsolatot, akkor Ő megtáltosodik. Olyan oldalát mutatja meg, melytől újra és újra beleszeretek, és képtelen vagyok elszakadni Tőle! A világ szebbé válik, a nap fényesebben süt, ha megcsillogtatja humorát, ha kimutatja érzelmeit, hogy aztán újra becsukódjon, mint a kerítésre kapaszkodó hajnalka.
Sissi
2009 szeptember 23. | Szerző: Stefi
Az 1848-ban megkoronázott Ferenc
József császárról nem lehet mondani, hogy szexuálisan túlfűtött lett
volna. Igaz szerelemmel szerette a feleségét, csakhogy a gyönyörű, ám
boldogtalan Erzsébet királyné 1867 körül nem volt többé hajlandó eleget
tenni házastársi kötelességeinek. Szívén viselte viszont, hogy férje ne
maradjon gyöngéd női kényeztetés nélkül, ezért ő maga hozta össze a császárt a Burgtheater csinos színésznőjével, Schratt Katalinnal.
Azt
beszélték, Erzsébet barátnői viszonyban állt férje szeretőjével, és úgy
irányította a dolgokat, hogy a színésznőt az uralkodócsalád barátjának
tekintették. Olykor legkisebb gyermekükkel, Mária Valériával négyesben
mentek nyaralni. A császár elfogadta a felesége által kialakított helyzetet, s bele is szeretett a fiatal színésznőbe. Schratt Katalin valamiféle kispolgári nyugalmat, egyszerű, jó ételeket, figyelmes hallgatást nyújtott a császárnak.
2009 szeptember 5. | Szerző: Stefi
Már
várt. Úgy ölelt, mint aki utoljára teszi. Közben pedig mardosta a
lelkiismeret. De mégsem tudja/tudjuk befejezni. Valami végérvényesen
összeköt bennünket. Örökre.
Szerettem
volna Vele sétálni a fák közt, kézen fogva, hozzábújva, és nagyot
beszélgetni. Nem lehet, nem szabad. Egyszer tán, ha majd nem leszünk
más, mint két idős ember, aki az emlékeiből él, akkor talán megvalósul
ez az álmom is.
2009 szeptember 5. | Szerző: Stefi
Szerettem volna Vele sétálni a fák közt, kézen fogva, hozzábújva, és nagyot beszélgetni. Nem lehet, nem szabad. Egyszer tán, ha majd nem leszünk más, mint két idős ember, aki az emlékeiből él, akkor talán megvalósul ez az álmom is.
A “húsban vétkező” szerelmesek
2009 augusztus 30. | Szerző: Stefi
“Hogy rettenetes, elhiszem,/de így igaz./Ha szeretsz, életed legyen/Öngyilkosság, vagy majdnem az.”
(Semmiért Egészen)
Huszonöt év – csupa szenvedély s szenvedés. Titkolt együttlétek, szembesülés, lebukás, fogadalom, újrakezdés, újabb titkos találkák. Szabó Lőrinc és Erzsébet története dióhéjban.
„Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, – jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet…”
Levelek, személyes tárgyak, csak gazdájuknak értékes holmik – ennyi maradt egy nagy szerelem földi mementójául egy apró kofferbe rejtve. Ma már az Akadémia Kézirattára őrzi a sokáig kallódó, rejtegetett emlékeket.
„…óh, be más volnék, ha lehetne még,
hozzád, be más, te, legönzetlenebb:
rettegve siratok és szeretek,
mióta nem vagy, minden életet.”
2009 augusztus 26. | Szerző: Stefi
Nem kerülheted ki, bárhogy szeretnéd. Irányítanád a beszélgetést, de folyton Ő kerül szóba. Érzed, megfojt. Szorongat. Rosszul esik tőle hallani Róla. A még nem intim, de nagyon is meghitt részletek. Éget a szó. Mi jogon? ? Mi jogon éget? Hisz nem a tiéd. Hisz nem is akarod magadnak. Mi jogon az övé? Mi jogon van ő birtokon belül? Nem érzel szégyent, de büszkeséget sem, nem érzel kárörömöt, sem sajnálatot. Egyet érzel: kívülálló vagy és az is maradsz. Mert Te “csak” a szerető vagy. Ő pedig társ a mindennapokban…. és lőn üresség…. míg újra nem találkozol Vele…
Szeretősdi
2009 augusztus 16. | Szerző: Stefi
Igaz érzelmek, kaland, játék? Minden eset, minden kapcsolat más. Más célból, más lehetőségekből jön létre, és más a végkifejlet. Nagy szerepe van az életkornak, az egyéni élethelyzeteknek. Nem mindegy, hogy mindkét fél kapcsolatban él-e, vagy csak egyikük, vannak-e gyerekek már, illetve hogy milyen érzelmek vezérlik a párokat.
Fiatalon érdemes átgondolni, vajon mi az, ami a saját életedben, a saját családodban, a saját pároddal nem működik. Lehet-e még változtatni rajta, megbeszélni, vagy végleg elromlott. Ha már gyerek is van, még nagyobb körültekintést igényel, de abba a hibába nem szabad esni, hogy csak és csupán a gyerekek miatt fenntartani az állapotot, ha tényleg minden elveszni látszott. Az embernek egy élete van, és azt – elvileg – úgy kell, úgy érdemes leélnie, hogy jól érezze magát benne.
Egy szerető ilyen esetben átmeneti vigaszt jelenthet, akár segítség lehet a mélypont áthidalásában, vagy éppen a döntés meghozatalában. De fiatalon hosszú távon szeretőnek lenni …. itt egyik részről nem igaziak az érzelmek. Mert érzelmek nélkül a szeretősdi csak ideig-óráig működik, egy életen át soha.
Keveset olvashatunk az idősebbek életében bekövetkezett szeretősdiről! Mintha ebben az életkorban már nem járna, nem játszana szerepet a szex, az érzelmek. Itt már nem kell attól tartani, hogy egy kisgyerektől vesszük el apját, anyját, itt már régóta jól-rosszul működő házasságban élők közt alakul ki a kapcsolat. Ahogy fiatalabb korban is, a vagyonközösség útjába állhat a változtatásnak, de az csak ritkább esetben szempont. Miért marad szerető valaki, és miért jó ez neki így?
Lehetséges, hogy a házastárs betegsége miatt otthon már nem kap(hat)ja meg azt, amire még szüksége van. Éppen ezen betegség és az együtt eltöltött évtizedek miatt nem hagyja magára a párját. De mégis szüksége van gyengédségre, valakire, aki nőként/férfiként tekint rá.
Lehet, hogy a házassága már rég túljutott egy olyan válságon, ami kishíján a felbomlásához vezetett, de mégis maradt és inkább azt a megoldást választotta, hogy szeretőt tart. Ebben az esetben akár még jó hatással is lehet a szerető megléte a házassági békében. A szeretőt tartó ebben a korban kiegyensúlyozottabb lehet, mert tudja, hogy van még valaki, aki számára vonzó, de mégsem kell az eddigi megszokott életén változtatni, mert ötvenen túl az újrakezdés sokkal nehezebb és bonyolultabb, mint fiatal korban.
Álmok
2009 augusztus 14. | Szerző: Stefi
Nézed, szeretkezéstől izzadt, kipirult arcát, kócos haját és elönt a gyengédség hulláma. Ez az ember az, aki után annyit vágyakoztál, akit megkaptál és mégsem. Aki sosem lesz teljesen a tiéd, mert nem lehet. És mégis valami hihetetlen nyugalmat és biztonságot érzel a közelében. A tudatot, hogy Ő van neked, és a bizonyosságot, hogy már soha, senki nem veheti el tőled. Nem azért, mert nem is a tiéd. Nem azért, mert nem te vagy az, aki főz és mos rá. Azért, mert mélyről és régről fakadó összetartozás a tiétek. Pedig soha nem mondtátok ki. Ismeritek egymást végtelennek tűnő idő óta. Fiatalságotok hajnalától kezdve. De az idő most jött el, most érett meg arra, hogy kiteljesedjen ez a kapcsolat. Most, érett fejjel tudjátok, tudattalanul bár, de nem ok nélkül vártátok ki az időt, míg érettek lesztek erre a kapcsolatra. Míg el tudjátok fogadni, értékelni tudjátok és köszönni tudjátok minden egyes lopott percét, anélkül, hogy többet követelnétek.
Igy hiszitek, mert így szeretnétek hinni, így KELL hinni. De nem tagadhatod le, hogy a lopott órák közti napokban, néha hetekben szinte nincs perc, ne gondolnál a másikra, bármennyire is igyekszel elnyomni, előtörnek a képek: ahogy a Kedvessel kéz a kézben sétálsz nyilvánosan, ahogy egymás karjaiban nézitek a tévét, és csináltok egy csomó hétköznapi dolgot. Mert álmodozni jó… és az álmok sokszor megvalósulnak
. 
Neked játék….neked szerelem?
2009 október 6. | Szerző: Stefi
Oldal ajánlása emailben
X