2009 június 27. | Szerző: Stefi
| Mi van az emberek között?… Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van, az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak, van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom… De van más is, aminek nincsen neve. Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is, ami nem barátság, nem is szerelem, s mégis olyan forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle. |
||
|
|
||
2009 június 21. | Szerző: Stefi
egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes
tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az
égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában:
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: – Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? – és megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni.
És egyedül érezte magát!
Azt gondolta: – Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem!
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át.
Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan
meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem
repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.
Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt.
De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét,
az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem
a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
– Miért jöttél? – kérdezte a halált.
– Hogy újra együtt repülhess a madaraddal – felelte a halál.
– Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön
hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most
viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!”
Szüksége van rá…
2009 június 21. | Szerző: Stefi
Szüksége van rá, a Nőre, aki pezsgést hozott az életébe. Aki megmutatta, hogy még mindig lehet csábító, mint fiatalabb korában, ritkuló haja és növekvő pocakja ellenére is. Álmodni se merte volna, hogy ez a számára olyan szép, szexi teremtmény érdeklődhet iránta. Az első jelek után megkapta a kezdeményezés látszatát, és legnagyobb csodálkozására élt is vele. A flört, beszélgetések, puhatolózások után a bátortalan kezdeményezés nem várt sikert hozott. Okos, kívánatos és nem akarja elszakítani a családjától. Kell ennél több?
Szüksége van rá…
2009 június 20. | Szerző: Stefi
Szüksége van a flörtre, a csókjaira, bókjaira, az ölelésére. A megerősítésre, hogy még nincs vége, még kell valakinek, még nő, még kívánatosnak tartják. Szüksége van rá, mert egyenrangú félnek tekinti, mert nem csupán a szexről szól a kapcsolat. Szüksége van rá, mert könnyebben vészeli át a hétköznapok szürkeségét, a férj lekicsinylő kijelentéseit. A sör, a cigaretta szagát, az akciófilmek üvöltését, a kártyalapok csattogását, a részeg haverok röhögését. A gúnyt, hogy megint olvas, pedig szalad a lakás, de a “nagyságos asszony” azt hiszi magáról, ő különb. Ma már a sírás, kétségbeesettség helyét átvette a bölcs, mindent tudó mosoly az arcán: hogy van Valaki, aki várja, aki kívánja, aki – megkockáztatja – szereti, aki kíváncsi a véleményére, akinek hiányzik. Akit tiszta szívéből szeret, de aki sose lehet teljesen az övé. Megbarátkozott a helyzettel, boldog az ajándékért, amit az élettől kapott.
Mitől marad hűséges a férfi?
2009 június 15. | Szerző: Stefi
Mindannyiunkban ott bujkál a félsz: mi lesz, ha egyszer megcsal? Mi a baja, amikor azt mondja, semmi? Hol járt, amikor azt mondja, nem fontos? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ez ne történjen meg?
A válasz nem olyan bonyolult: a férfiak legtöbbször azért csalják meg a nőket (és legyünk őszinték: fordítva is igaz), mert valami olyat keresnek, amit már nem kapnak meg otthon. Lehet unalomnak is nevezni, de valójában arra vágyik ilyenkor az ember, hogy újra kívánatosnak, szexinek érezhesse magát, hogy valaki csodálja, hogy újra érezze azt az izgatottságot, lendületet, amit régen veled érzett.
„4 éve voltam
házas, amikor megcsaltam a feleségem. Nem terveztem, a nő sem volt
valami modell-testű szépség, de helyes volt. Egyszerűen csak sok
kedvességet kaptam tőle, elmondta, mennyire vágyik rám, én meg úgy
éreztem magam, mint valami Isten. Nehéz az ilyesminek ellenállni,
amikor otthon csak a számlákról hallok, meg hogy mikor vágom már le a
füvet”
András, 37 éves
Lehet arról panaszkodni, mikor vitt el apa utoljára egy romantikus vacsorára, de ha megoldást szeretnénk, akkor nem érdemes időt vesztegetni a vádaskodásra. Inkább nézzük meg, mit tehetünk, hogy hűséges maradjon az emberünk.
1. Miről beszélgettek?
Képzeld magad a helyébe: vajon mivel küzd meg nap, mint
nap a munkahelyén? Tudod-e, mennyit aggódik? Hogy eleget tesz-e a
családért, hogy mi lesz a jövőben, hogy az egészsége rendben van-e?
Most ebből a szemszögből vizsgáld meg, milyen dolgokról beszélgettek. Mi az első téma, amikor hazajön? És mi az utolsó, mielőtt aludni mentek? Fontos, hogy akár panaszkodhasson is neked, és te ne bírálj, ne okoskodj.
Ne csak a teendőkről, a gyerekekről beszéljetek, hanem olyasmiről is, mint a kapcsolatotok elején. Üljetek le néha egy pohár borral, és dumáljatok a nagyvilágról, álmodozzatok és romantikázzatok egy kicsit.
Emlékezz vissza, milyen volt veled beszélgetni, amikor még azon
dolgoztál, hogy megszerezd ezt a férfit, és próbálj úgy kommunikálni:
kedvesen, évődően, megértően, sok mosollyal.
2. Vizsgáld meg őszintén a szexuális életeteket
Olyan, mint egy hőmérő: pontosan mutatja, mi zajlik a kapcsolatotokban.
Ha neked az az első gondolatod, hogy „hááááát…”, akkor szerinted ő hogy
van vele? Dolgozzatok azon, hogy szenvedélyesebbek, izgalmasabbak
legyenek az együttlétek. Vagy legalább legyenek. Törődj a külsőddel, a szépség a részletekben rejlik. Akarj tetszeni neki, meglátod, ő is igyekezni fog majd.
3. Te hogyan szeretnéd, hogy bánjon veled?
Ugye, neked is hiányzik az a romantika, ami a kapcsolatotok elején volt? Akkor kezdd el visszahozni az életetekbe. Flörtölés, csókolózás, simogatás, ölelések, mélyen, szeretettel nézni a szemébe: nagyon nagy szüksége van rá.
Érezze, hogy fontos, hogy csodálod, hogy még mindig vonzónak találod.
Ne csak azért hívd fel napközben, hogy érjen haza időben, mert különben
nem tudsz elmenni aerobikra, inkább mondd el neki, hogy alig várod, hogy hozzábújhass, és végre csak ketten legyetek.
4. Néha ki kell szállni a családi mókuskerékből
Igen, a gyerekek és a háztartás is fontos, de ha ti ketten nem vagytok boldogok egymással, az egész család megsínyli.
Hagyjátok néha a gyerekeket a nagyinál, és menjetek el kettesben
vacsorázni, töltsetek wellness hotelben vagy sátorban egy éjszakát, és
olyankor egyáltalán ne beszéljetek a problémákról, a mindennapokról. Ne hívd “apának”, mert akkor megszűnik önálló jogú férfiember lenni, és ne is úgy bánj vele, mintha ez lenne az egyetlen funkciója.
Vegyétek humorosan az életet, nevessetek sokat, és ha
gyötrik az embered a hétköznapok, a te dolgod, hogy feloldd a görcsét.
Ha sikerül, ő is meg fogja ezt tenni érted, nyugodj meg. És az is
biztos, hogy egy ilyen nő mellett eszébe sem jut a boldogság bármelyik
részét is máshol keresni.
Forrás: Nana
2009 június 13. | Szerző: Stefi
A felkelő nap első sugara bekukucskált az ablakon. Feketerigó köszöntötte vidám énekével a hajnalt. Hársvirág édes-szerelmes illata töltötte be a levegőt.
Flóra arcán érezte a napsugár simogató melegét. És még valamit: szerelme gyönyörködő tekintetét. Alvást színlelve élvezte a rá irányuló figyelmet, a férfi halk, vágyódó sóhaját hallva elmosolyodott.
– Már megint kilesed a legszebb álmaimat? – mosolygott Nándira.
– Csak ellenőrzésem alatt tartalak, nehogy másról álmodj! – nézett vissza a férfi, mindig csillogó szemeivel, majd hozzátette: Ma reggel is gyönyörű vagy drágám!
A teraszon ülve kávéztak, lábuknál az öreg kutya elégedetten pislogott gazdáira.
A béke szigete volt ez a tanya, közel a városhoz, egy kiserdő közepén. Tavasszal a gyümölcsfák, ilyenkor nyár elején a bodzabokrok, az akác és a hársfák virágainak bódító, édes, nehéz illatát fújta feléjük a simogató szél.
Míg Flóra az ebédet készítette, Nándi szaklapokat olvasott, nem akart lemaradni a tudomány legújabb eredményeiről. A konyhában úgyis csak láb alatt van, képtelen egy rántottát elkészíteni, de az eredményt annál inkább értékeli.
Nándit hetente kétszer a városba szólította a kötelesség, ilyenkor Flóra vagy vele ment és találkozott az ÖTYE tagjaival, vagy otthon maradt és a könyvén dolgozott. Nándi szerint ez a könyv lesz az évszázad bestsellere, de mindenképp helyet követel a Guinness rekordok könyvében, olyan régóta készül. Flóra magának írja, hogy kiadják-e vagy sem, az már kevéssé érdekli. Talán majd az unokái értékelni fogják.
Alkonyatkor kedvenc helyükön, a teraszon ülve élvezik azt, hogy annyi év után végre együtt lehetnek. Ilyenkor nagyokat beszélgetnek, vitatkoznak, emlékeznek.
Flóra az estét szereti a legjobban, mikor az ágyban Nándi felolvas neki. Imádja a hangját, azt a fátyolos, mély, szexi hangot!
– Holnap nehéz napunk lesz drágám! Aludjunk – mondja a nő. Egymás kezét fogva szenderülnek álomra. Az életük két éve egy megvalósult álom.
Flóra és Nándi 20 évvel ezelőtt találtak egymásra. Mindketten házasságban éltek. Egyszeri alkalomnak indult. Aztán múltak a hónapok, és hiába próbáltak elszakadni egymástól, egyre inkább fájt a másik hiánya. Képtelenek voltak szakítani. De kompromisszumot kötöttek. Nem sérülhet senki attól, hogy ők szeretik egymást. 17 éven át éltek titkos szerelemben. Flóra férje 8 éve, Nándi felesége 3 éve halt meg. Holnap, mint ahogy minden héten egyszer együtt mennek a sírjukhoz. Nem bánják a történteket, szép életük volt, soha, senkit nem bántottak azzal, hogy ők egymásba szerettek.
Flóra 68, Nándi 77 éves.
I
Igy is lehet!
2009 június 13. | Szerző: Stefi
A nők a párkapcsolatban érzelmi és egzisztenciális biztonságra vágynak. Arra vágynak, hogy meleg családi fészekben, harmonikus körülmények között nevelhessék fel gyermekeiket. Arra vágynak, hogy szeressék és megértsék őket. És vágynak még gyengédségre, szerelemre, szenvedélyre, izgalomra…
Bárki kedve szerint folytathatja a sort a nyugalommal, a romantikával vagy a vad szexuális élményekkel – aligha tudnánk felsorolni mindazt, amire egy nő a házasságban, együttélés alatt vágyik. Az asszonyi bölcsesség azonban mértéktartásra és türelemre int, nem lehet a miénk minden egyszerre. Keveseknek adatik meg, hogy a megbízható, kiszámítható férj egyszerre veszélyes titkos ügynök, szuperhős és latinszerető legyen. Tudjuk, felfogjuk, de elfogadni néha mégsem tudjuk.
Vali boldog házasságban élt, férje a tenyerén hordozta, minden kívánságát teljesítette. Minden évben a tengerparton nyaraltak, bejárták a fél világot, nagy baráti körük volt, sokat jártak szórakozni, nem voltak anyagi gondjaik és még a gyerekekkel sem volt különösebb probléma. Valinak mégis hiányzott valami. Sokáig maga sem tudta, mi az. Egészen addig, míg a teniszklubban meg nem ismerkedett Áronnal, a nála tíz évvel fiatalabb fiúval. Áron udvarolni kezdett, bókolt, ibolyacsokrot hagyott az öltöző szekrénye előtt, verset az autója szélvédőjén. Hetente kétszer felpezsdült Vali élete, tele lett rejtéllyel, izgalommal. Otthon semmi sem változott, ment minden a régi kerékvágásban. Vali elérhetetlensége Áront a legromantikusabb tettekre sarkallta: ebédet küldött a munkahelyére, kartonszíveket csempészett a hivatalos levelek közé. Vali kettős életet élt: otthon egyre keserűbb lett, egyre inkább látta, mennyire szürke és unalmas az élete, de amint bezárta maga mögött az ajtót, kinyílt és megszínesedett a világ. Ellenállása megtört, hagyta, hogy belesodródjon egy reménytelen szerelembe. Bujkálás, titkos légyottok, szerelmes délutánok, s ahogy az már lenni szokott: lebukás, fájdalmas vallomás, töredelmes megbánás. Semmi nem lett már ugyanolyan, mint régen. A házassága megváltozott, a szerelem, a kaland és az izgalom ugyanúgy hiányzott belőle, mint eddig, de hiányzott még a bizalom és boldogság is.
Csilla házasságából a szex a hiányzott. Már nem csak hetek, hónapok, sőt, egy év is eltelt az együttléteik között. Pedig ő vágyott rá. A férfi közelségére, a férfi testére. A magányos örömök, a fantáziájában lejátszott hol vad, hol romantikus szeretkezések nem elégítették ki, egyre nagyobb lett benne a keserűség és a düh. Tudta, mire van szüksége, s habár lett volna módja rá, mégsem kereste máshol a boldogságot. Lassan elsorvadt benne a nő, s erőre kapott a házisárkány.
Szakemberek szerint a nők biztonságra való törekvése, az utódok gondozásához szükséges ideális körülmények megteremtése és megóvása nagyon erősen működő parancs. A nők nagy százaléka, Csillához hasonlóan nem kockáztatja az otthon békéjét, inkább feladja saját vágyait. A nők kisebb százalékban keresik a boldogságot házon kívül, mint a férfiak, ám ha mégis, az veszélyesebb a kapcsolatra nézve.
Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a férfiakat csak a nemi szervük hajtja, s azokat a pózokat, formákat akarják kipróbálni, amelyekre az asszony nem hajlandó. A szex hiánya mögött legtöbbször ott lapul az is, hogy nem kapja meg a kellő figyelmet, gondoskodást, megértést.
Ha nem kapjuk meg otthon, akár keressük máshol, akár nem, mindenképpen rés keletkezik a boldogságon. Tanulság csak az lehet, keressük. Keressük szüntelenül, keressük együtt, házon belül. (Donna.hu)
A fenti két példa a két szélsőséget mutatja be. Persze két ember kell ahhoz, hogy egy ilyen külső kapcsolat sok-sok évig működjön úgy, hogy ezzel semmi kárt nem okoz a másik családjának. Két intelligens ember. Sok-sok éven át szeretik egymást, jól érzik magukat a másikkal, anélkül, hogy veszélyeztetnék a házasságukat. Úgy érzik, nem tudnának egymás nélkül létezni már, de valószínűleg ha valaha összekötnék az életüket napi szinten, nem tudnának együtt élni. A házastársak tudtukon kívül profitálnak a dologból, mert a nő otthon nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lehet (vérmérséklet függvénye is), a férfi pedig figyelmesebb a feleségével, ezzel kompenzálva az időnként feltörő bűntudatot. Igy mindenki jól jár. 🙂
2009 június 12. | Szerző: Stefi
|
Szerető…?
Ne mondj szép szavakat, ne adj álmokat, Ne ölelj hidegen, ne adj több reményt, Ne gyere soha már, percekre minek, Anélkül minek, nekem nem kell csak a tested, De csak mindenestől, másképpen nem, soha, |
||
| Hámori József poet.hu
|
||
Baranyi Ferenc: Staccato
2009 június 9. | Szerző: Stefi
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.
2009 június 27. | Szerző: Stefi
Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő – mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
Elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás – vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod – óva koldul –
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság –
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá – s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
Oldal ajánlása emailben
X